Vizkeleti József

Vizkeleti József

It doesn't matter how beautiful your theory is, it doesn't matter how smart you are. If it doesn't agree with experiment, it's wrong.
Richard P. Feynman

Édesanyám! Édesanyám ... engedjen elmenni. Én, én úgy elbánok azokkal a sárkonyokkal, hogy ...
Fehérlófia (Jankovics Marcell rajzfilmjéből)

Underlying most arguments against the free market is a lack of belief in freedom itself.
Milton Friedman

Kálmán Péter

Kálmán Péter

Elemző, közgazdász, hivatásos okoskodó

Ars poetica: Az érmének két oldala van és nem esik az élére.

Szentmihályi Gergely

Szentmihályi Gergely

Szociológus, politikai elemző, közvélemény-kutató.

Nem hisz az emberarcú szocializmusban, de az etikus kapitalizmusban igen. Konzervatív.

.

Gerendás János

Gerendás János

Gazdasági elemző, közgazdász

Elemző, aki nem bízik az elemzőkben. Nem azt nézem, honnan fúj a szél, hanem hogy miért és kik fújják.

Göndöcz Péter

Göndöcz Péter

"Per aspera ad astra."

Prokontra

Friss topikok

Linkblog

Offsho(w)re

2009.12.16. 10:01

Ecsery Ádám

A héten véget ért Benkő feleséget keres után új műsorötlettel állhatna elő az RTL KLUB. A show lényege, hogy bezárnak a VV házba néhány cégvezetőt, adótanácsadót, politikust, jegybankelnököt és NBH-s virológust, akiket Stohl András szembesít azzal, hogy offsóroznak. Mindenkinek meg kell próbálnia kimagyarázni magát, a nézők pedig hetente kiszavazzák azt, akire rendszerint a legtöbb játékos rászáll.

Vizkeleti József

Az offshore szitokszó volt mindig is, de most érte első virágkorát a magyar politikai-közéleti beszédben. Lesznek még újabb és újabb virágkorok, ez garantált mind a hazai adórendszerből, mind az adómorálból kiindulva. Én mégsem tartom szerencsésnek azt a megközelítést, amely érvelését az erkölcsi értékítéletek kimondására korlátozza, mert az, hogy valamiről kimondjuk, hogy erkölcstelen, amiről amúgy is mindenki tudja, hogy az, még nem hoz az ország számára semmiféle előrelépést a közbeszédben.

 

Mióta ugyanis Oszkó és Simor után az Omninvest neve is favoritként tűnt fel az offshore lovagok tornáján ezt az országot maximum valóságshowként lehet kezelni, olyan az egész, mint egy megrendezett trash reality.
Ahhoz, hogy az ember élvezni tudja ezt a műsort, nem árt majd sugározni néhány pár perces felkészító kisfilmet a parton túlról, és átvenni, mi is az az offshore, hasonlóan a Korda Gyuri féle pókersulihoz a TV2-n. Leegyszerűsítve a képet elmodhatjuk, hogy azok a vállalatok tartoznak az offshore kategóriába, amelyek nem folytatnak tényleges gazdasági tevékenységet a bejegyzésük szerinti országban, és mindemellett szerény, de nem sértő társasági nyereségadót fizetnek arra az összegre, mely egy másik országban működő cégtől érkezik bankszámlájukra. Noha a látszat kedvéért a legtöbb esetben megkövetelik a többségében helyi polgárokból álló igazgatótanács, vagy felügyelőbizottság létét, a lényegen ez nem sokat változtat. A klasszikus offshore-helyszíneken, mint például a Bahamák, már évi 800 dolláros alapítási és fenntartási díjért céghez lehet jutni akár heteken belül. Ilyen céget már a neten is kb. úgy lehet venni, mint egy CD-t az Amazonon. A Cipruson és Máltán működő cégek tulajdonképpen nem offshore, hanem kedvező adózási feltételű társaságok, és az anyaország EU-s tagsága révén számos olyan előnnyel rendelkezlek, mint a forrásadó alóli mentesség, vagy az “ellenőrzött külföldi társaság” kategóriája alóli felmentés, mely komoly szabályozási és adózási terheket vonz maga után.
Na akkor indulhat is az Offsho(w)re! Az első adásban kiderül majd, hogy ilyen bazinagy multinak tartott cégek, mint pl. a Big 4 tanácsadók némelyikének magyar képviseletei is valójában ciprusi cégek tulajdonában vannak, és a nézők először elkezdhetik utálni a magyar adót elcsaló gonosz külföldieket. A következő részben kiderül, hogy a magyar tulajdonban lévő nagy építési vállalatok némelyike is hasonló tulajdonosi szerkezettel rendelkezik, és akkor kiszavazzák a házból az adócsaló gonosz mágnásokat. Aztán következik a csavar! Kiderül majd, hogy a jegybankelnök sem szeretné az amúgy irreálisan magas adóterheknek alávetni a jövedelmét, a pénzügyminiszternek pedig a polgári foglalkozása az adóelkerülés elősegítése (ennek következtében legalább ő tényleg jó adószakember). És jön a hab a tortán: az apokalipszist is csak úgy kerülhetjük el, ha igénybe vesszük az NBH-sok nyugdíjalapja által Cipruson hostolt Omninvest vakcináját.
Ez nem is lenne egy rossz valóságshow, azt hiszem én mindenképp nézném. Van azonban egy kis probléma, míg a reality fűfajának a legtöbbször gyakorlatilag semmi köze a valósághoz, hanem egy megrendezett szórakoztató karikatúrát láthatunk elnagyolt karakterekkel és tűlfűtött párbeszédekkel, addig az Offsho(w)re sajnos valóban igaz.
A műsor forgatókönve alapján a társadalom egészét gúzsbakötő adóterheket csak a bejelentett törvényes munkával rendelkező (közép)rétegeknek kötelező megfizetni. Az adóterhek, pedig azért irreálisan magasak, mert valakinek finanszírozni kell az elképesztő mértékű nemzeti osztogatást, melynek egyik kedvezményezett rétege a legszegényebb 1,5 M a segélyeken, nyugdíjakon és ingyenes szolgáltatásokon keresztül, másik pedig a leggazdagabb 100.000 a korrupció révén. Ezt az osztogatást és korrupciót ugyebár állami vezetőink művelik, vagyis éppen az előzőekben bemutatott valóságshow főszereplői, hiszen a multinak hangzó vállalatok és elöljáróink összefonódásairól már közhelyszerű beszélni is. Más pénzét valóban könnyű osztogatni, és ez a megállapítás pártállástól független. Hogy az osztogatásra való hajlamot szociális érzékenység vagy szociáldemagógia szülte-e, azt már mindenki állapítsa meg hite szerint.
A kormány a szabályozást 2010-től több ponton változtatja az adóparadicsomok elleni küzdelem jegyében, például a cégeknek valódi gazdasági jelenléttel kell majd rendelkezniük a bejegyzés szerinti államban, vagyis bevételeik több mint felének termelő, feldolgozó, szolgáltató, mezőgazdasági vagy kereskedelmi tevékenységből kell majd származnia. A kérdés csak az, vajon hiteles-e az adóelkerülés elleni küzdelem azok művelőinek szájából? Nem is az a gondom igazán, hogy Simor a szürke, de „szabályos” keretek között maradva megspórol párszáz milliót, hanem hogy kétoldalas cikket írt ennek helytelenségéről a Népszabadságban. Bár még az is lehetséges, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr...

Problémákat megoldani, csak az okok feltárásával, megértésével lehet. (Közhely, bocs.) Mégis érdemes egy nagyobb gondolkodási keretben elhelyezni a jelenséget. Ez az átfogó keret pedig az országok közötti adó - állami szolgáltatás verseny. Vagyis az országok versenyeznek a világ termelő erőforrásaiért, legalábbis bizonyos típusú termelő erőforrásaiért.
Először is versenyeznek az úgynevezett „pénztőkéért”. A pénztőke, ugyanis (rossz hírneve ellenére) a legfontosabb termelő erőforrás. A pénztőke tulajdonképpen nem más, mint az emberek pénzügyi megtakarításainak összessége, amelyet általában valamilyen pénzügyi közvetítő intézmény (bank, befektetési alap, nyugdíjalap, stb.) allokál a világpiacon. Lényegében ebből finanszírozunk minden jelentős beruházást társadalmunkban. Ebben a tőkében mellesleg sokkal több a sok kis ember együttes vagyonának aránya, mint a néhány dúsgazdagé, akit annyira illik utálni.


Másodszor ott a versengés a magasan képzett munkaerőért. Ezt bizonyos értelemben nem is szerencsés munkaerőnek hívni, én jobban szeretem a tudástőkét, mint kifejezést, mert ez sokkal jobban kiemeli, hogy a termelő eszköz (a tudás) tőkefelhalmozás útján keletkezik (megtakarításainkat tudásba fektetjük, ami ettől gyarapodik). Az agyelszívás szintén kézzel fogható, tapintható jelenség.
A különböző országok különböző stratégiával kívánnak részt venni ebben a versenyben, az „angolszász” típusú gazdaságokban az alcsony adókra helyezik a hangsúlyt és ez láthatóan működik is, az Egyesült Államok, vagy az Egyesült Királyság továbbra is vezető az agyelszívásban, illetve a világ legnagyobb pénzügyi központjai is itt találhatóak. Az európai „kontinentális” országokban az úgynevezett szociális piacgazdasági modellben az állam szeretne több, jobb szolgáltatást nyújtani, de ehhez magasabb adókra van szüksége. Ezek az országok is lehetnek vonzóak, ha sikerül értékelhető pénzügyi biztonságot és oktatási szolgáltatásokat teremteniük.
Az offshore ország bizonyos értelemben a csaló versenyző szerepében van. A pénztőkéből való magasabb részesedés érdekében hozza létre az „offshore” adózási környezetet. Itt tényleges gazdasági tevénység nem folyik, csupán a „vagyonkimentés” a cél. Az offshore több érdekes tanulsággal szolgál. Először is felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségeink vannak az efféle csaló országok és a csaló offshore „lovagok” megbüntetésére. Rossz hírem van. Nem sok. Az egésszel az a baj, hogy olyan, mint a prostitúció vagy a drogok. Hiába a szigorú büntetés, az erkölcsi értékítélet, a megvetés, a kereslet csak nem akar megszűnni a „termék” iránt.
A jó példa Monte-Carlo. Ha szigorítjuk az offshore-ozást, akkor egyszerűen a „gazdagok” bevásárolják magukat egy efféle állampolgárságba, és „oda költöznek”, vagy valami hasonló megoldást találnak a pénz elmentésére. Mert ezt viszont lényegileg nem lehet sehogyan sem tiltani. Mindaddig amíg a társadalmi-gazdasági mobilitás magas, a legmobilabbak, vagyis a leggazdagabbak találnak megoldást a kérdésre.
Mit lehet tenni? Lényegében két dolgot. Egyrészt megpróbálni nehezíteni az offshore lovag és az offshore ország helyzetét jogi úton, de ez nem mehet a mobilitás rovására túlzottan. Másrészt, ami még fontosabb, fokozni a versenyt. Csökkenteni az adókat, növelni az állami tevékenység hatékonyságát. Hogy sokkal inkább megérje a pénztőkének és a tudásnak az országba jönnie.

Címkék: globalizáció adórendszer offshore

A bejegyzés trackback címe:

http://prokontra.blog.hu/api/trackback/id/tr931601609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.12.17. 20:34:15

Vagy lehetne még kötelezővé tenni, hogy csak olyan szerződés érvénes, amelynek minden résztvevője természetes személy, vagy ilyenekből álló társaság.
Minden baj forrása a titok. Titkai CSAK annak vannak, aki csalni akar. Kivéve esetleg a piaci verseny egyes eseteit, ezért elég lenne az állam viszonyaiban előírni a teljes nyilvánosságot.

k.o._laci 2009.12.19. 13:03:49

Nos én úgy érzem a pro jobban megfogta a lényeget, míg a kontra inkább csak egy általános jellemzést adott az off shore mibenlétéről. Természetesen az off shore egy létező dolog, nem lehet csak úgy betiltani és szerte a világon használják mint adóoptimalizációs lehetőséget. Ez távolról nézve rendben is van, ilyen a világ és ők csak élnek egy lehetőséggel. Ok. Azonban nemzetgazdasági, és főleg magyar szempontból nézve nem tudom hova vezetne ha a fél ország ezt csinálná. A Bajnainak, Oszkónak, Deloittnek, Simornak, Kókának lehet? Fine. Akkor nosza vegyen minden magyar off shore vagy minimum szlovák cégeket, autót és kezdődjön meg az outsourcing. Jaa, hogy erre rátelepszik az APEH és a VPOP? Szóval itt kezd problematikussá válni a dolog, mert ha én magánszemélyként ezt csinálom akkor a következő adóbevallásomat az új APEH-CSI task force fogja analizálni, bezzeg azok ott fent még évről évre a vagyonnyilatkozataikba is akkorákat hazudnak és nagy ritkán derül ki csak valami turpisság. A másik hogy felelős politikai szereplő normális országokban üzletileg, erkölcsileg makulátlan amibe véleményem szerint nem fér bele az adóelkerülés (milliárdos nagyságrendben), holnaptól pedig az adófizetők baszogatása állami szervek segédletével. Mindezt a válság közepén, horribilis adóterhek mellet. Nálam ez nem passzol össze. Magyarán a kontra, mint mindig, valós és jogos észrevételeket fogalmaz meg, azonban a pro ezeket hazai kontextusban elhelyezve értelmezi így jobban rávilágít e történet visszásságaira, a valódi casus bellire ugyanis itt az országot vezető politikusokról van szó. A sleppjükről, pályázatokról és átláthatatlan pénzügyi tranzakciókról nem is beszélve hiszen a felsorolt nevek csak a jéghegy csúcsa és a lista végtelen.