Vizkeleti József

Vizkeleti József

It doesn't matter how beautiful your theory is, it doesn't matter how smart you are. If it doesn't agree with experiment, it's wrong.
Richard P. Feynman

Édesanyám! Édesanyám ... engedjen elmenni. Én, én úgy elbánok azokkal a sárkonyokkal, hogy ...
Fehérlófia (Jankovics Marcell rajzfilmjéből)

Underlying most arguments against the free market is a lack of belief in freedom itself.
Milton Friedman

Kálmán Péter

Kálmán Péter

Elemző, közgazdász, hivatásos okoskodó

Ars poetica: Az érmének két oldala van és nem esik az élére.

Szentmihályi Gergely

Szentmihályi Gergely

Szociológus, politikai elemző, közvélemény-kutató.

Nem hisz az emberarcú szocializmusban, de az etikus kapitalizmusban igen. Konzervatív.

.

Gerendás János

Gerendás János

Gazdasági elemző, közgazdász

Elemző, aki nem bízik az elemzőkben. Nem azt nézem, honnan fúj a szél, hanem hogy miért és kik fújják.

Göndöcz Péter

Göndöcz Péter

"Per aspera ad astra."

Prokontra

Friss topikok

Linkblog

Nyug(i)díj 2. - Mit akar a nyugdíjrendszer, avagy nyugdíjparadigmák

2010.03.31. 09:59

A nyugdíjrendszereknek két célja különböztethető meg: a jövedelemhelyettesítés, illetve a végletes szegénység (pl. éhenhalás) elleni védelem. Az, hogy egy ország melyiket kívánja megcélozni (egyiket, másikat, vagy ezek valamely kombinációját) alapvetően értékválasztási illetve társadalompolitikai kérdés. Továbbmenve, az is lehetséges, hogy nem létezik intézményesített, nyugdíj folyósítására szolgáló szervezet. Elég merész elképzelés, hogy megszüntetjük a nyugdíjrendszert, de nem teljesen elképzelhetetlen (családok gondoskodnak az idősekről, saját maguk takarítanak meg…).

 

Kálmán Péter

 
 

 

Egy nyugdíjszakértőt idézve: „Nyugdíjrendszer nem volt mindig és nem is lesz mindig…”. De tegyük fel, hogy van…
A két megközelítést (jövedelemhelyettesítés vs. szegénység elleni védelem) az alapján választhatjuk szét, hogy az állam mit kíván nyújtani a nyugdíjasoknak. Jövedelemarányos juttatást, amely mellé kevesebbet kell az egyénnek félretennie, vagy segélyt, ami csak a havi élelemre elegendő fedezetet nyújt. Hazánk a nyugdíjas korban lévőknek megpróbálja nagyrészt a munkajövedelmét pótolni, helyettesíteni az állami nyugdíjjal, más kérdés, hogy ezek összege sokszor olyan alacsony, hogy akár a végletes szegénység elleni védelem jelzővel is lehet illetni, de célja szerint ez jövedelemhelyettesítés.

Mai rendszerünk:

Létezik a mai magyar rendszerben 0. pillér (bár sokan nem tudnak róla és tudomásom szerint ez meg is fog szűnni), ami valami minimumot garantál a nyugdíjasoknak. Ez a minimum nyugdíjintézmény nem nagyon ismert és nem is élnek sokan vele. A hazai rendszer nagy részét, a jövedelemhelyettesítést megcélzó, felosztó-kirovó (mai aktívak fizetik a mai nyugdíjasok ellátását) típusú TB nyugdíjrendszerünk adja (1. pillér). 1997-ben alkották meg az állami TB rendszer súlyát csökkenteni hivatott magánpénztári törvényt. Ezek a pénztárak elvileg a nyugdíjjáradékok 25%-át kell, hogy az állami rendszertől „átvegyék”. Ennek bevezetése fokozatosan történt, először választható volt a belépés. Emiatt ma az idősebb, de még munkaképes korúak között vannak olyanok, akik teljes mértékben az állami TB-től kapják majd a nyugdíjukat és vannak olyanok, akik ¼ részben a magánpénztáraktól várhatják járandóságot. Az új munkavállalóknak kötelező a magánpénztári rendszerbe való belépés. Ez a magyar nyugdíjrendszer 2. pillére. Ezek mellett léteznek önkéntes alapú, nyugdíj kiegészítés megszerzésére alapult intézmények, mint például az 1993-ban útnak indult önkéntes nyugdíjpénztári rendszer, melyek hasonlóak a magánpénztárakhoz, a legfőbb különbség, hogy ezekben a részvétel nem kötelező. Szakértői vita van arról, hogy mit nevezünk 3. pillérnek: a 0-1-2. pilléren kívüli összes nyugdíjcélú megtakarítási formát, esetleg csak az önkéntes pénztárak rendszerét és így a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) és az egyéb nyugdíjcélú megtakarítások a 4. pillérbe tartoznak-e.
A fentiekből is látszik, hogy nyugellátmányunkról sokféle módon lehet gondoskodni, kérdés, hogy meg tudunk-e takarítani, illetve az állam által nyújtott ellátmány elegendő-e.

Az állami nyugdíjunk a következőképpen kerül kiszámításra:

1988 óta rendelkezésre álló adatok szerint kiszámolják az egyén életpályája alapján szerzett átlagkeresetét (mai értékre átszámítva). Amennyiben ez magas, akkor nem teljes mértékben képezi majd a nyugdíj alapját (degresszív beszámítás, kvázi újraelosztás van a rendszeren belül). Emellett megnézik, mennyi szolgálati időt szerzett az egyén, ez pedig definiálja, hogy életpálya átlagkeresetének mekkora része lesz az induló nyugdíja,- leegyszerűsítve. A vegyes rendszerben lévőknek nyugdíjuk durván ¾-e származik innen és negyede a magánpénztári rendszerből, ahol a kifizetéseket a befizetések (tőke) és annak hozamai (kamat) határozzák meg. Az öngondoskodási pillér kifizetései sokfélék lehetnek a megtakarítási formától (önkéntes pénztár, NYESZ, TBSZ- tartós befektetési számla, unit-linked biztosítások…), kockázat-hozam arányától és egyéb tényezőktől függően…

A magyar nyugdíjrendszer fő problémáit az adórendszerben, a foglalkoztatottság szintjében és a demográfiai folyamatokban kereshetjük. Ha sikerül javítani az első kettőn, a harmadik akkor is elég lehet ahhoz, hogy ne legyen a felosztó- kirovó rendszer esetén elég nyugdíjjáradékuk a ma aktív korúaknak (ha a migráció hatását elimináljuk). Egyszerre túl kevés gyerek születik a normál reprodukcióhoz (1,3-1,4 a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,1-el szemben) képest és emellett egyre tovább élünk. Így a felosztó kirovó típusú rendszer létjogosultsága hosszú távon megkérdőjelezhető, az egyéni számláknak és a szegénység elleni védelemnek emiatt nagyobb szerepe lehet a jövőben. Emellett a rendszerváltás is nagyban rányomta bélyegét a mai felosztó-kirovó típusú rendszerre. A 90-es évek elején eltűnő mezőgazdasági, ipari munkahelyek egy népes csoportot kizártak a munkaerőpiacról. Átképzés és egyéb szakértelem hiányában, napról napra élő emberekről van szó, akik ha dolgoznak is, az akkor sem látszik (papíron), vagyis nyugdíjjogosultságot nem szereznek. A legújabb kutatások szerint ezek az emberek, az ún. „gammák” (akiknek nincs elég teljesített szolgálati idejük a minimális nyugdíjhoz, az alfák és béták bejelentett foglalkoztatottak, előbbiek egész évben dolgoznak, utóbbiak csak az év egy részében) száma a jövőben drámaian magas lehet. Ez azt jelenti, hogy a bizonyos korcsoportokban a népesség negyede- harmada nem szerez elég szolgálati időt, ahhoz hogy nyugdíjat kapjon (20 év szolgálati idő). Ez indokolhatja azt, hogy az elszegényedés elleni védelem egyre fontosabb lesz a jövő nyugdíjrendszerében. Emiatt lehet az, hogy a szakértők között nagyjából egyetértés van abban, hogy a jövőben alapnyugdíjra lesz szükség (ami egy kvázi szociális segély, az „éhenhalás” ellen). Azokban a kérdésekben, hogy ez általános, vagy bizonyos kor felett jár, alanyi jogú vagy rászorultság alapú, adókból vagy járulékokból finanszírozott, nincs egyetértés, de létjogosultságát nem sokan firtatják. Akkor ez most azt jelenti, hogy a jövedelemhelyettesítés helyett a szegénység elleni védelem lép az állami feladatok közé? Lehet egy ilyen tendencia, de erre nyilván nem én fogok válaszolni…

Véleményem szerint a felosztó-kirovó rendszert egyéni számlássá kellene transzformálni hosszú távon. (Az hogy ez névleges egyéni számlás (NDC), esetleg pontrendszer, vagy piaci alapú egyéni számla (lsd. Magánpénztárak), azt az döntse el, hogy az állam vagy a piaci szolgáltatók tudják a jogosultságokat jobban befektetni és nagyobb hozamot (nettó, reálhozamot!!!) elérni). (Itt vetődhet fel a kérdés, hogy az járt jobban, aki belépett a pénztárakba vagy az, aki tisztán az állami rendszerben maradt…) Egy átfogó adóreformmal (csökkentéssel) az egyéneknél maradó bér növelésével és ezzel párhuzamosan nyugdíj típusú megtakarítások kidolgozásával lehet csak emelni az ilyen célú öngondoskodást. Vélhetően ez a foglalkoztatás szintjére is pozitívan hat, ami növeli a befizetők számát. Amennyiben az állam csökkenteni kívánja a nyugdíjfronton való szerepvállalását, úgy az öngondoskodás csíráinak elültetésére nagy szükség lehet. Ezek mellett az alapnyugdíj bevezetése is megfontolandó, pl.: rászorultság alapján, 65-70 év felett.

Összegezve: Előbb vagy utóbb el kell dönteni, hogy az állam mit kíván a nyugdíjrendszerrel elérni és ezt milyen keretrendszerben kívánja megvalósítani.
 

 

Címkék: nyugdíj adóreform portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://prokontra.blog.hu/api/trackback/id/tr351883337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kosztor 2010.03.31. 14:06:31

Én 57 éves múltam, 1967-ben kezdem dolgozni, 14 éves, majd estin végeztem, munka mellett az iskoláimat. 42,5 munkaviszonyom van jelenleg. Amit 1967-óta levontak tőlem, azt mind félre tudtam volna tenni, most nem lenne problémám, hogy a nyugdíjam kevés. 2000-2009-ig az önkéntes nyugdíjkasszában is benne voltam. Ez is kevesebb lett, mint amit reméltünk, az ismert, vagy ismeretlen okok miatt. Nekem senki ne magyarázza, hogy most mint nyugdíjas valaki is eltart. Nem ezt ígérték, mikor elkezdtünk dolgozni. Akkor még az állam nem vett el abból, amit befizettünk, a mai gyakorlatok viszont nem ezt mutatják. Nem mindenki fizeti be a nyugdíjkasszába és tb-be a jövedelme után megfizetendőket. Igenis, mindenki annyit fizessen, mint amit keres, és ne legyen az, hogy miután 1 milliót keres havonta, 7 hónap után, vagy még kevesebb hónap után már nem is kell neki fizetni Tb-t, valamint , hog sokan már a nyugdíjjárulékot nem az államiba fizetik be, ugyancsak hiányt okoz. Ez a jelenlegi probléma. Én mint naív ember úgy képzeltem, hogy a nyugdíjas nyugdíjas lesz, tisztességesen megél, a fizatalok pedig jőjjenek, dolgozzanak, nekik is lesz munkahelyek, kereshetnek. Igen ám, de ez nem érdeke az államnak. Dolgozzon addig az ember, hogy mire kiesik, már ne tudjon nyugdíjat felvenni, hanem purcanjon ki. A fiatalt is tartsa el az anyja, vagy az öregek. Ha tanítattják, akkor azután is tartsák el, végül is ők is gyorsan kipurcannak, nekik sem kell már nyugdíjat fizetni.
Riogatnak bennünket, emelik a korhatárt, pedig van annyi diplomás fiatal, hogy perceken belül pótolhatók lennénk. De ez viszont nem érdeke az államnak, ő ugyanis egyáltalán nem akar nyugdíjat fizetni.

kelta 2010.03.31. 18:26:38

@Kosztor: "Nekem senki ne magyarázza, hogy most mint nyugdíjas valaki is eltart."
Miért szerinted ki fizeti a nyugdíjadat?

"pedig van annyi diplomás fiatal, hogy perceken belül pótolhatók lennénk."

Mond, te nem tudod hogy a népesség?

Pan Modry 2010.04.01. 09:57:03

ami a fenntarthatóságot illeti:
a mai alacsony aktivitási ráta lehet hosszú távon pozitív hatású, aki ma nem dolgozik az a munkája alapján nem lesz jogosult nyugdíjra (remélem), ez pedig majdnem a munkaképes korú lakosság 50%-a.
Azt mindenképp meg kell lépni hogy az ilyeneket kizárjuk a rendszerből, max. majd kapjanak annyi alamizsnát hogy éppen ne pusztuljanak éhen, esetleg lehetőséget arra, hogy könnyebben életjáradékosíthassák ingatlanjaikat.

Én ebben mindenképp könyörtelen lennék. A mai feketemunkások, illegálisan dolgozók, segélyen élősködők gyakorlatilag felemésztik az aktívan dolgozók, adótfizető állampolgárok jövedelmeit, pedig ők a társadalom hasznos tagjai. Nem tartom elfogadhatónak hogy amikor a társdalom hasznos és káros tagjai majd nyugdíjbavonulnak, akkor bmilyen szintű "nyugdíjfedezet" átcsoportosítás történjen a károsak javára és a hasznosak kárára.

Kosztor 2010.04.01. 14:06:17

@kelta: Megdolgoztam érte, le is vonták bruttóba, és megkaptam a 70%-át nettóbe. Amit nem fizettek ki, azt pedig tőlem átment a nyugdíjashoz. Soha nem mertem volna megsérteni egy nyúgdíjast, hogy én fizetem a nyugdíját. Egész életen át dolgozott, megérdemli. Mi kis képnezeket kaptunk, örültünk, hogy a család nem került adósságba, nem vettünk fel hiteleket, nincs kocsink, mégis nagyon jól megvolt a család.
Rengeteg a főiskolás, egyetemista, tanult fiatal, dolgozzon annyiért, amennyit adnak neki. Mi is így tettünk, nem paráztunk, dolgoztunk.
Igaz nem celebeket, mónika sókat, vacsoracsatákat, győzikéket néztünk. Munka után vacsorát főztünk, előkészítettük a tiszta ruhát másnapra, játszottunk a gyerekeinkkel, és volt még idő, hát olvastunk.

Kosztor 2010.04.01. 14:08:38

@Andrejko: Egyetértek. Mára már felnőtt egy generáció, aki szüleit nem látta dolgozni. Miből, kitől is tudná mi a becsületes munka!

Pan Modry 2010.04.01. 14:15:29

@Kosztor:
Mivel magától nem tudja, az ilyeneket fiziológiai motivációval kell munkára bírni, le kell vinni a segélyeket olyan alacsonyra hogy még a Maslow piramos első szintjéhez se maradjon elég!
Ha a segélyeket tovább csökkentjük, illetve teljesen megszüntetnénk a családi pótlékot, és csak családi adókedvezmény lenne, akkor a társadalom minőségi összetétele már 5-10 év alatt jelentősen javulna!

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.01. 17:45:25

@Kosztor:

Az "eltartani" kérdéskörhöz: Én könnyen elfogadom, hogy megdolgoztál érte. Sőt könnyen lehet, hogy megdolgoztál kétszer vagy háromszor ennyiért is. De ettől függetlenül a rendszer olyan, hogy a mostani járulékbefizetéseket osztják ki. Jól tudjuk milyen a demográfiai helyzet, és ha a rendszer így marad, akkor mind a demográfiai mind a gazdasági helyzet romlani fog. Sőt még a te nyugdíjad is csökkenhet, mert nem lesz aki befizesse.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.01. 17:52:19

@Kosztor:

A Maunika showhoz: Ezeket a műsorokat leginkább a nyugdíjasok, és a segélyből otthon ülők esetleg a kismamák nézik, nem a "fiatalok". Aki dolgozik, az nem ér rá akkor körül. A fiatalabbak (egyetemisták pl) meg inkább interneteznek.

lvjtn (törölt) 2010.08.12. 18:00:13

bátorítanám a blog szerzőit a nyugdíj téma további vizslatására. példának okáért érdekes és meglepő számomra, hogy mekkora elutasítást látok gazdasági újságírók részéről a "40 év szolgálati idő után nyugdíj" elképzelés ellen. nem igazán értem, mi ennek az oka. a magam teljesen laikus elgondolása alapján sokkal inkább értelmes szolgálati időhöz kötni a (teljes összegű) nyugdíjba vonulást vagy a befizetett összeg vagy a szoláati idő alapján, mint egy életkor eléréséhez kötni, amely mögött lehet akármilyen csekély befizetés és munkával töltött év is

remélem, a kései hozzászólás ellenére nem "lezárt" ez a téma

süti beállítások módosítása