Kálmán Péter
Megéri az árát, ár-érték arányban jó, megveszem. Nem egyszer hallottam ilyen kijelentést a piacon, a sarki fűszeresnél, a boltban. Az árat általában a kereslet és a kínálat határozza meg (ha feltételezzük, hogy kellően sok eladónk és vevőnk van). Ekkor a rezervációs árakból kialakul egy ár (nem feltétlen egyensúlyi), ami egy pillanatnyi, de viszonylag objektív véleményt tükröz. Az érték egy szubjektívebb fogalom arról, hogy egy adott személynek mi az értékítélete egy adott tárgy várható hasznának és feltüntetett árának arányáról.
Gerendás János
Van egy olyan rossz érzésem, hogy 2009-ben a világtörténelem legnagyobb mutyijával álltunk szemben a tőkepiacokon. Emlékszünk, egy évvel ezelőtt még mindenki a ’29-es válság megismétlődéséről beszélt, amit ideig-óráig a tőzsdei árfolyamok is tükröztek, megállíthatatlannak tűnt a szakadás a részvénypiacokon. Aztán márciusban, varázsütésre véget ért a szomorkodás, azóta pedig szinte korrekció nélkül ünnepeljük a fényes jövőt.
Az általam szakmailag nagyra tartott Martin Hajdu György szerint: „Az érték tulajdonság, amelynek megléte miatt az adott dologért hajlandóak vagyunk fizetni”. Ár és érték általában jól elválaszthatók. Az egyik egy piaci relatív objektív kategória, az érték szubjektívebb valami. Mi is ennek a borzasztóan unalmas fejtegetésnek a célja (aki eddig elolvasta, annak méltán járna egy ajándék sör)? Felhívni a figyelmet a pénzügyi instrumentumok piacaira. Mennyit ér a MOL az OTP, a Citi, a többiek… Konvergálnak e az árfolyamok a valós értékeikhez? Egyelőre nem úgy néz ki. Objektív fogalom az ár a pénz és értékpapírpiacon? Az előbbinél részben, az utóbbinál nem. A bennfentes információkon és egy-két fundamentális információn kívül az árfolyamok mozgatói a várakozások, esetleg rövid távon a technikai szintek. Ha teljesen le akarom egyszerűsíteni, akkor egy részvény ára, a cash-flow termelő képességének mai értékétől kellene, hogy függjön. „Ijjen céllllár, ez így emelte a várakozásokat, a szerint ez ennyibe kerül és most nyomd a buy gombot.”
Csókolom, az utóbbi időben mikor jöttek be ezek a tippek? A részvények esetében (a zöldségessel ellentétben, ahol tudom mit veszek) a keresletet és a kínálatot akár nevezhetnénk várakozás 1 nek és várakozás 2-nek. Ennek lehet értelme békeidőben, mert a fundamentumok ekkor nagyobb erővel bírnak és a várakozások ezekre támaszkodhatnak. De most, amikor csak néhány bennfentes tudja, hogy mi a valós gazdasági helyzet és tényállás, akkor ne kelljen már azt hallgatni, hogy ennek ennyi a reális ára, annak meg annyi. Minden elemzőnek van a kis kockás papírján egy célára, de általában már nem tudja, hogy az mit jelent. Ha eddig az olvasónak nem jött le, hogy mit akarok ezzel és mi folyik itt Gyöngyösön, akkor nézze meg a válságról szóló south park részt (magyarul vagy angolul). Pszichológia alapú kereskedés folyik, a félelem 2,5 éves rémuralmát a mohóság megpróbálja újra és újra kikezdeni. Kisütött a nap, vége a válságnak, minden nagyon vidám. A pénzügyi piacokon igen, de a reálgazdaság bajban van kérem, és valahol a pénzügynek már ezt kellene tükröznie, nem azt hogy ki milyen jövőt álmodott. Ez az ár nem ár, hanem érték (nem él az ár-érték arány kifejezés egyelőre). Számomra az értékpapíroknak eltűnt az ára a monitorról, a piaci értékítéletek sokszor megalapozatlanok. Az értékelésben használt hozamgörbék, rövid távú piaci jegyzésekből és rövid távú várakozásokból állnak össze (na persze millió egy hozamgörbét lehetne építeni). Ezek a várakozások sokszor a vakmajom céltáblára dobálására emlékeztetnek. Namármost, ha a várakozók nagy részének lövése nincs a következő 1,5-2 évről, akkor ez a diszkontálás annyira objektív, mint a jövőbeni CF termelő képesség. Nekem az ár egyelőre a zöldségesnél, a sarki fűszeresnél, a boltban marad ár. A pénz és tőkepiacokon inkább nevezném tippsorozatnak, értékítéletnek e dolgokat. A boldog békeidők visszatérésével remélem az objektivitás és a realitás újra nagyobb hangsúlyt kap majd és lesz értelme a pénzügyi piacon az ár-érték aránynak…
A fundamentumok viszont borzalmasak, szinte minden valamire való közgazdász retteg a jövőtől és próbál tanácsokat adni. Persze sikertelenül, Nobel díjas közgazdászok megalapozott figyelmezetései el sem érik a gazdasági média ingerküszöbét, mert most emelkedni kell és kész, ilyenkor nem figyelünk a rossz hírekre! Persze az emelkedésnek sok haszonélvezője van, banki, alapkezelői bónuszok híznak vastagon a számlákon, aki meg fundamentálisan próbál kereskedni, az bukik szorgosan, majd megtanulja, hogy racionális fejjel inkább fizikusnak vagy kémikusnak kell menni és nem játszadozni a pénzzel a tőzsdén. Persze minden fundamentális gazdasági szereplő belátja előbb-utóbb, hogy a likviditás vezérelte emelkedésnek nem szabhat gátat holmi gazdasági bizonytalanság, kilátástalan jövőkép. Ha van zseton, azt be is fogják tolni a félkarú rablóba, márpedig pénz az van dögivel. Az állami bankmentőcsomagok bőséges likviditással látták el a pénzügyi intézmenyeket, hivatalosan azzal a céllal, hogy a hitelezés ne omoljon össze, a gazdaság ne roskadjon magába. Itt láthatjuk, hogy ez az USA-ban mennyire is volt sikeres, az euro-zóna sem büszkélkedhet szebb számokkal. Mert mit is csináltak a bankok? A rettenetes mértékű szabad pénz nagy részét oda pakolták, ahol viszonylag kockázatmentesen lehet profitot termelni: a pénzpiacokra. Ez a lépés igenis kockázatmentes volt, ugyanis, ha néhány nagyobb piaci szereplő így dönt, ennek egyenes következménye a piaci emelkedés, a magas realizált árfolyamnyereség. Az évközi banki gyorsjelentések alá is támasztják ezt a feltételezést, hiszen az intézmenyek vártnál nagyobb kövér profitjának legnagyobb részét a trading tevékenységből származó eredmény tette ki. Erre hivatkozva lehetett utalni a kövér bónuszokat, tájékoztatni az ügyfeleket a szép hozamokról, mindenki jól járt, ugye? Aztán – mondhatni - derült égből villámcsapásként jött a héten a hír: néhány jelentős piaci szereplő feltételezi, hogy az amerikai kormányzat közvetlenül is eszközöket vásárolt a tőzsdéken. Charles Biderman, a piaci likviditást vizsgáló TrimTabs vezetője szerint a pénzáramlások közül 600 milliárd dollárnyi tőke eredetét nem lehet beazonosítani. A hír még friss, ropogós, meg kell emésztenie mindenkinek. Pedig ha ez igaz, az évszázad tőzsdei mutyijával állunk szemben. Igazán bájos, amikor a szabad piac (korábbi) prókátorai a lehető legdurvább módon avatkoznak be a „legszentebb tehén”, a tőzsde működésébe. Nálam már az is erősen kicsapta a biztosítékot, amikor a Lehman-csőd után bevezették ideig-óráig a shortolási tilalmat (nem tehettél az árfolyamok esésére), de az állam közvetlen piaci vásárlása ármanipulálási céllal valami eszméletlenül mocskos dolog. Mert ugye kinyilatkoztathatja a kormányzat, hogy ő mostantól őrködik a tőzsdei árfolyamok felett, de akkor kötelessége felfelé is beavatkozni az árfolyamokba. Ha nem hagyja az összeomlást, akkor igenis akadályozza meg a buborékok kialakulását is, ne lehesen tech-lufi, aztán összeomlás, ne alakulhasson ki a jelenlegi helyzet sem. Persze én nem vagyok annak a pártján, hogy a világ így működjön, mert ez színtiszta kommunizmus. A piac valóban legyen szabad, viszont kőkemény szabályozási környezettel zárjunk ki minél több kockázatot a rendszerből. De ez a legrosszabb, ami most van: pillanatnyi érdekek mentén nyúlnak a piacba, amiből alapvetően azok profitálnak, akik a bajt eredetileg is okozták.
És hogy mi lesz a piacokon a közeljövőben? Ha valamennyire is normálisan működik, hamarosan jelentős korrekciónak kell bekövetkeznie. Sok shortos várta az év elejét, hiszen feltétekezések szerint alapkezelők sokasága mesterségesen tartotta év végén a magas árfolyamokat,a bónuszokat ugyanis a december 31-i frodulóponttal számolják. Talán ennek a hatásnak vége, és hamarosan kijózanodhatnak a szereplők. A fejlett piacokon 20-30% visszaesés a minimum, a magyar piacon ennél valamivel magasabb. És figyeljétek meg, amikor fordul a piac, hirtelen a rossz hírek lesznek címlaposak, a jó hírek csak lapszélen jelennek majd meg!
